2014. augusztus 14., csütörtök

1/4. fejezet

Hidd el, hogy járnak!




Reggel, amikor felkeltem még fel sem kelt a nap, szóval mondhatjuk inkább, hogy hajnalban keltem. Kimentem a szobámból. Apu épp a konyhában volt.
-Te máris ébren vagy?-nézett rám egy kissé furcsán.
-Nem tudom hogyan. Ne kérdezd.-vontam meg a vállam.
-Oké. Elmentem dolgozni és lehet, hogy későn jövök.
-Oké.
-Callie lehet, hogy dél felé áthozza Jeff-et, mert délutános és nem akarja egyedül hagyni. Remélem nem baj.
-nem dehogy.
-Oké. Akkor megyek.
-Oké. Szia!
-Szia!
Adott egy puszit, majd távozott. Az óra 5:30-at mutatott, tehát elővettem az Újholdat, mivel este addig nem feküdtem le, ameddig ki nem olvastam az Alkonyatot. Csináltam magamnak kakaót és a kanapén ülve olvastam. Aztán közbe eszembe jutott, hogy még sosem láttam a napfelkeltét Floridában. A pizsimre rávettem a melegítőfelsőmet, mivel kicsit hideg volt és kimentem a hátsó kertbe a medencéhez. Leültem az egyik napozóágyra, ami a tenger felé nézett és láttam, ahogy a nap egyszer csak előbújik a tenger mögül. Fantasztikus látvány volt. Igaz, a nap a szemembe sütött, de ehhez hasonló látványt még sosem láttam. Miután a nap már kellően előbújt így fogtam magam és visszaültem a kanapéra olvasni. Bekapcsoltam a zenelejátszómat és olvasás közbe a Train Angel in blue jeans című dalát hallgattam:



Dél felé aztán lassan kopogott Callie, aki Jeff-et hozta.
-Tényleg nem baj?-kérdezte Callie, már legalább hatvanadszorra.
-Tényleg. Menj csak nyugodtan.-nyugtattam meg.
-Jó szórakozást.-mondta, majd intett és távozott.
Jeff elkezdett valami kocsis filmet nézni a tv-ben, én pedig nekiálltam olvasni.
-Szerinted járnak?-kérdezte egyszer csak, miközben még mindig a tv-t nézte.
Meglepett a kérdése. Felnéztem a könyvből és kérdőn meredtem rá.
-Tessék?
-Szerinted járnak?-kérdezte újra, ezúttal úgy, hogy rám nézett.
-Kik?-kérdeztem.
-Anyám meg apád.
-Miből gondolod, hogy járnak?-kérdeztem, mert elképzelhetetlen számomra, hogy apum Callie-vel legyen.
-Egyfolytában együtt vannak. Amikor bent voltam anyunál a kórházba a semmiből előtermett az apád. Együtt röhögtek meg beszélgettek.
-Az még nem jelenti azt, hogy járnak.
Akkor is! Neked ez nem furcsa, Jamie?
-Nézd. Apám világosan megmondta nekem még Chicagoban, hogy rajtam kívül nincs más nő az életében. ismerem aput és nem esne bele egy nőbe annyira, hogy a végén járjanak, vagy ne adj Iseten összeházasodjanak. Amúgy meg az anyukád nagyon kedves, semmi kifogásom sincs ellene, de valljuk be, az azért furcsa lenne, ha járnának.
-Igaz. Ráadásul anyám még papíron férjnél van.
-De azt hittem apukád elhagyott titeket.
-Mindenkinek ezt mondjuk, de valójában nem. Apu börtönben van. Betört egy boltba és megölt egy embert.
-Akkor már értem, hogy miért mondjátok ezt mindenkinek. Nem lehet könnyű.
-Hát nem. Maradjon köztünk, hogy anyu be akarja adni a válópert. Szóval ha elválnak, akkor lehetséges, hogy járnak.
-Lehetséges? Az előbb még te bizonygattad, hogy járnak.
-Hidd el, hogy járnak! Csak túl golyók, hogy bevallják.
-Golyók?
-Csúnyát nem mondhatok a szüleinkre.-vonta meg a vállát.
-Oké. Tegyük fel, hogy járnak és tegyük fel, hogy mi tudjuk is. De ők nem tudják, hogy mi tudjuk. Szóval, ha előbb-utóbb sokat kérdezősködünk sejtenek valamit és a végén bevallják. De ha nem járnak és mi ennek ellenére azt hisszük és kérdezősködni kezdünk ők azt hiszik, hogy totál megkattantak.
-Azt mondjuk, hogy serdülünk.
-Te mondhatod ezt, de én 17 vagyok, ami felnőtt szemmel nézve azt jelent, hogy lépek ki a kamaszkorból és felnőtt fejjel kezdek gondolkodni.
-Oké. Akkor én a kamaszkort mondom, te pedig azt, hogy visszaestél.-röhögött.
-Nem vagy vicces.-forgattam a szemeim.
Ezután megbeszéltük, hogy valahogy kifaggatjuk a szülőket, lehetőleg feltűnés nélkül. Ezután megnéztük Jeff kedvenc rajzfilmjét, a Hortont. Este aztán megjött érte Callie és apu is hazaért, szóval Jeff hazament, apu pedig aludni. Olvastam még egy kicsit lefekvés előtt, de így is nehezen tudtam elaludni. Egyfolytában apu és Callie járt a fejemben. Noha azt mondtam Jeff-nek, hogy tuti nem járnak, egyre inkább az a gyanúm, hogy tényleg járnak. Bassza meg, most mit csináljak?

2014. augusztus 4., hétfő

1/3. fejezet

Ide akarok költözni!




-Mit csinálsz napközben?-kérdezte apu, miközben épp a cuccait szedte össze.
-Majd kitalálom.-feleltem, miközben az újságot lapozgattam.
-Mit szólnál, ha bevinnélek?
-Mi van?-néztem szerintem egy kissé furcsán.
-Meg van beszélve. Na öltözz át és indulunk.
-Ha te mondod.-vontam meg a vállam.
Összehajtottam az újságot, majd felmentem a szobámba. Átöltöztem, majd egy kicsit kivasaltam a hajamat és már indultam is lefelé.
-Kész vagyok.
-Akkor mehetünk?
-Felőlem.-vontam meg a vállam.
Beszálltunk a kocsiba. Egy kicsit ódzkodtam, miközben apu vezetett, és sajnos ezt a szorongást észre is vette rajtam.
-Félsz?
-Nem!-vágtam rá.
-Komolyan?
-Oké, félek! 
-Engem nem versz át.
-Akkor meg miért kérdezgetsz, ha úgy is tudod a választ?
-Jogos kérdés.
Bementünk apa irodájába, utána meg egy akta kíséretében le a laborba. Carlos épp egy hullát elemzett, ami előhozta belőlem a hányingert. Basszus nem lehetne apu inkább könyvelő? Daniel a gépén nyomkodott valamit. na ennyit arról, hogy Jamie jól fog szórakozni apu munkahelyén....Jamie hányingert kap apu munkahelyén!
-Elárulnád, hogy én mégis mit csináljak itt?-fordultam apu felé.
-El kell mennem valakihez, szóval szólj Danielnek, hogy foglaljon le valamivel.-mondta, amjd egy puszit nyomott a fejemre és távozott.
Carlos belemerült a hullájába, szóval odasétáltam Danielhez.
-Szia Jamie!-mondta mikor odaértem mellé.
-Szia Daniel!-köszöntem.-Apu mondta, hogy nekem kellene lefoglalnod, emrt ő elment kihallgatni valakit.
-Oké.-felállt az asztaltól és intett, hogy kövessem.
Átmentünk egy másik szobába, ahol egy rakat könyvespolc volt egy rakat könyvvel.
-Jim mondta, hogy szeretsz olvasni.-mondta Daniel.
-Igen. Ez igaz.-bólintottam.
-Válassz egy könyvet és ha akarsz visszajöhetsz, de itt is maradhatsz. Azért ajánlanám, hogy gyere vissza, mert egyrészt lecsesznek, másrészt pedig itt nem tudsz leülni.
-Oké.-bólintottam.
-Visszatalálsz? mert akkor visszamennék.
-Menj csak nyugodtan. El leszek itt egy darabig.
Daniel bólintott és visszament, hogy tovább kockuljon a gépén.  Végignéztem az összes polcot, aztán a végén megakadt a szemem a Twilight sorozaton. Soha nem olvastam még, pedig nagyon szerettem volna.  Kivettem az első részét és visszasétáltam Danielhez. Mondta, hogy nyugodtan leülhetek az egyik géphez és még be is kapcsolhatom, de aztán nem kapcsoltam be. Csak leültem és kinyitottam a könyvet. Csendben olvastam, Daniel pedig dolgozott, amikor Carlos bekapcsolta a rádiót. épp Ariana Grande legújabb dala a Problem.


Imádom ezt a számot és még dúdoltam is, amikor azt hallottam, hogy valaki énekli. Apu még nem jött vissza, Carlosra ránézve pedig épp azt láttam, hogy még mindig a hullával van elfoglalva. Kieséses alapon csak Daniel lehetett. De minek énekel Daniel épp Ariana Grande-t? Na mindegy. A rádiót hallgatva olvastam tovább. Apa hol itt volt, hol nem, hol pedig csak egy pillanatra láttam. Este 11-kor szólt, hogy menni kéne. 
-De még nem végeztem!-kezdtem nyafogni.
-Elhozhatod a könyvet, nyugi!-magyarázott apu.
-De nekem kell még a többi 3 része is! Ide akarok költözni!
-Hozhatod a többi részt is. Csak gyere már, légy szíves!-mondta apu szinte már könyörögve.
Gyorsan kihoztam a többi 3 részt, majd apu nagy örömére este negyed 12-kor elindulhattunk haza. Otthon már rohadtul nem volt kedvem zuhanyozni, szóval inkább reggelre hagytam. Helyette azt csináltam, amit mindenki más. Fél 12-kor nekiálltam olvasni :D

2014. június 30., hétfő

1/2. fejezet

Nem volt olyan vészes




Miután hazaértünk, Jeff-fel megnéztük a kedvenc filmemet, ami neki is tetszett. A filmnézés közben rendeltünk egy extra sajtos, sonkás pizzát is. 
-Tudod, szerintem apád bele van zúgva anyámba.-mondta egyszer csak.
-Az kizárt!-tiltakoztam.
-Pedig szerintem igen. Anyád nem örülne neki.
-Tudod...anyukám a születésem után elhagyott minket. Megszülettem, és amint kiengedték a kórházból lepasszolt apának.
-Az gáz. Az apám tavaly hagyott el minket.
-Ezek szerint most mindketten csonka családban élünk.
-Ja. Amúgy nem megyünk le a partra?-kérdezte.
-De van még nálunk egy pár doboz pizza, ami csak arra vár, hogy megegyük.
-Hozzuk azt is.
-Oké, összepakolok és mehetünk is.
Jeff betette a pizzát egy dobozba, amíg én összeszedtem a fürdőcuccomat meg egy pár holmit, ami a strandoláshoz kell. Utána elmentünk hozzájuk, hogy ő is összeszedjen pár holmit, majd lementünk a strandra. Kerestünk egy árnyékos helyet.
-Még sosem láttam az óceánt.-mondtam.
-Komolyan?-nézett rám Jeff tátott szájjal.
-Tényleg nem! Sosem hagytam el idáig Chicagot.
-Hihetetlen vagy! Addig nem éltél, amíg nem láttad az óceánt. Burokban nőttél fel?
-Mondhatjuk. Apu a széltől igyekszik megvédeni.
-Akkor vaduljunk, mert nagyjából anyu is ilyen. Csak ő nem zsaru, hanem ápolónő.
-Akkor egy napra elszabadultunk a szülőktől.
-Irány a víz!
-Oké!
Egyszerre futottunk a víz felé. Olyan felszabadultnak éreztem magam, ahogy eddig még sosem. Furcsa, de most először éreztem azt, hogy élek. Fantasztikus volt, ahogy Jeff-fel fröcsköltük egymást a meleg nyári napsütésben, ahogy kötöttségek nélkül pizzát ettünk a strandon, fagyiztunk, vagy csak simán ültünk a törülközőnkön.  Végre, egyszer mindketten azt tehettük, amit akartunk.

*Jim*

Nagyjából este fél 9 fele érkeztünk el Callie-vel hozzám. Remélem Jamie és Jeff nem nyírták ki egymást, és abban is bízom, hogy a ház még egyben van. A ház sötét volt, csupán azt lehetett látni, hogy a nappalin át kiszűrődik egy halvány fény, ami szerintem a tv lehetett. Amikor beléptünk a házba észrevettük, hogy minden tiszta rend. Ez nem mindig vall Jamie-re, mondjuk volt kitől tanulnia.
-Szerintem a nappaliban lesznek.-mondta Callie és elindult a nappali felé, én pedig követtem.
Amikor beléptünk mindketten meglepődtünk egy kicsit. A tv ment, azonban Jeff és Jamie a kanapén aludtak. 
-Azt hiszem én viszem Jeff-et, mert már késő van.-mondta Callie.
-Oké. Szólj, ha legközelebb is vigyázni kell rá. Szerintem Jamie szívesen vigyázna rá.-ajánlottam fel.
-Szerintem jól elvoltak és valószínűleg Jeff is jobban bírja Jamie-t, mint a bébiszittert.-mosolygott.
Callie felemeltem Jeff-et a kanapéról, majd mosolygott és távoztak.

*Jamie*

A kanapén ébredtem fel másnap reggel. Volt rajtam egy pléd is, amit gondolom apu tett rám, miután Jeff és Callie elmentek. Megtöröltem a szemeimet, majd feltápászkodtam a kanapéról és kimentem a konyhába. Apu a konyhában ült a pult mellett, miközben kávét ivott és a reggeli újságot olvasta.
-Jó reggelt szívem!-köszönt, miközben felnézett az újságból.
-Szia apu!-mondtam, majd adtam neki egy puszit, majd leültem a mellette lévő székre.
-Mit csináltatok tegnap Jeff-fel? Csak mert, amikor Callie-vel megjöttünk fél 9-kor már a kanapén aludtatok, ami azért is furcsa, mert te 11 előtt sosem kerülsz az ágyba.-elmélkedett, miközben mosolygott.
-Megnéztük a "10 napos pasit"-kezdtem, miközben még hülye kis idézőjelet is mutogattam-közbe rendeltünk egy csomó pizzát, de a felét nem ettük meg, tehát Jeff kitalálta, hogy menünk le a partra, szóval összecsomagoltuk a pizzát, lementünk a partra és ketten tartottunk egy pasimentes délutánt. Aztán hazajöttünk, beültünk tv-t nézni és ezek szerint elaludtunk.
-Értem.
-Amúgy volt már olyan, hogy lefeküdtem 11 előtt.
-Mikor?-nézett rám kérdőn.
-Hát......amikor.....öhmm.........tudod......
-Tehát nem volt.
-Kiskoromban aludtam el 11 előtt.
-Jamie, még kiskorodban is annyit sírtál, hogy éjfél előtt lén egyszer nem kerültem ágyba.-mosolygott.-És ez tette azt is, hogy hétvégén csak délben kelek fel.
-Velem együtt.-húztam ki magam.
-Erre te ne legyél büszke!-próbált komoly képet vági, de nem sikerült neki.
-Te is büszke vagy rá. Akkor meg miért aggódjak?-kérdeztem.
-Van benne valami.-töprengett.
-Szeretlek apa!-hajtottam a fejem a vállára.
-Én is szeretlek kincsem.

1/1. fejezet

Kezdet




-UTÁLOM FLORIDÁT!!!-ordítottam a semmibe, amikor reggel fél 6-kor besütött a nap az ablakomon.
Apu kisvártatva betoppant a szobába. Fel volt öltözve, ami annyit jelent, hogy "Nyugi lányom! Apu épp most védi meg a várost a rosszfiúktól!".
-Felébreszted a szomszédokat.-nyögte ki végül.
-Ennyi?!-lepődtem meg.
-Miért mire számítottál?-vágott lepődött képet.
-Mondjuk valami másra.-vontam meg a vállam.
-Nyugi lányom! Apu épp most védi meg a város a rosszfiúktól.-mondta vigyorogva.
-A hálószobámból hogyan?
-Úgy, hogy te szépen visszaalszol, utána meg ha felébredsz, akkor pedig elmész valahova.-mondta, majd leült az ágyam szélére.
-Hogy-hogy valahova?
-Akárhova, ahol nincsenek pasik.
-Apu, 17 vagyok. Mikor akarod, hogy pasizzak? 40 éves koromba?
-Pontosan.-bólogatott.
-Ezt nem hiszem el!
-Jamie, tudod, hogy a legjobbat akarom neked.
-Tudom, de akkor is..... Chicagoban nem engedted meg, mert tele van sikátorokkal meg drogosokkal, meg egyéb zsaruk által veszélyes dologgal.-bólintott.-Ez fel is fogtam. De ez most Florida. Itt meleg van, nincsenek sikátorok és drogos bunkók sem.
-De tele van tengerrel, ami szörfös pasikat jelent, akik önbarnítót használnak.
-Vénlányként öregszem meg!-jelentettem ki.
-Nekem aztán mindegy.-mondta apu.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek.-mondta, majd megöleltük egymást.-Akkor én megyek.
-Menj csak. Majd elfoglalom magam és pasimentes napot tartok.
-Szia!-adott egy puszit, majd elment.
Mivel a nap még fél 7-kor is melegen és vakítóan sütött, ezért megbizonyosodtam arról, hogy a visszaalvás esélytelen. Felöltöztem, majd besurrantam apu szobájába és a kedvenc filmem után kutakodtam. Ha apu Chicagoban felejtette, akkor megfojtom! Átkutattam az egész szobát, sőt még az enyémet is, ráadásul a nappalit, a konyhát, az étkezőt és minden zugot, de sehol sem találtam. Megkerestem a telefont és felhívtam aput.
-Szia kincsem!-szólt bele.
-Hol a film?-tértem egyből a lényegre.
-Milyen film?-kérdezte.
-Tudod te, hogy milyen filmről beszélek.
-Ja, a 10 napos pasiról ugye? 
-Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt. Nos, hol van?
-Lehet, hogy Chicagoban maradt.
-APAAAAAAAAAA! Hogy hagyhattad Chicagoban a kedvenc filmemet?-akadtam ki.
-Csak vicceltem, kislányom!-nevetett.
-Nagyon vicces.-gúnyolódtam.-Elmondod hol van?
-Ha látni akarod a filmet be kell jönnöd hozzám.
-Menjek be a rendőrségre?-kérdeztem.
-Naná.
-Felejtsd el!
-Ha nincs Jamie, akkor nincs DVD!
-Indulok!
Kinyomtam a telefont, kiléptem a házból, bezártam az ajtót és elindultam. Apu 1 héttel ezelőtt megmutatta merre van a rendőrség, de most már csak találgatok, hogy melyik utcában kellene jobbra esetleg balra fordulnom. Végül aztán nagy hamar sikerült odaérnem. Bementem a portára, ahol útbaigazítottak.  Apu egy íróasztal mögött gubbasztott.
-Mizu?-kérdezte mikor odaértem.
-Hol a film, apu? 
-A laborban elemzik, mert vért találtam rajta, amikor be akartam rakni a DVD lejátszóba.
-Hihetetlen vagy.-forgattam a szemeimet.
-Miért nem akarod letölteni az internetről?
-Mert rongyosra néztem már azt a lemezt, és bizonyos helyeken megakad. Megszoktam, hogy megakad, amikor Andi és Ben a fürdőszobában csókolóznak, vagy amikor az estélyen vannak, meg ilyenek. Ha letöltöm, akkor nem biztos, hogy ugyanazokon a helyeken fog e majd megakadni akkor, amikor már százszor végignéztem.
-Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt. Imádom ezt a filmet!-hallottunk egy női hangot.
Egy barna, göndör hajú csaj jött felénk, mellette meg egy 12 éves gyerek. Mi ez itt? Rendőrség vagy gyerekmegőrző?
-Sziasztok!-köszönt apu.
-Hali!-mondta a nő.
-Odaadnád az a filmet, apu?-tértem vissza a kérdésemhez.
-Íróasztal, jobb oldalt, felső fiók.-magyaráztam.
Kihúztam az íróasztal fiókját, ahonnan ki is vettem a DVD-t. Visszatoltam a fiókot és már indulni is akartam, amikor apu megállított.
-Maradj csak itt egy picit.
-De minek,
-Mert be akarlak mutatni Callie és Jeff Cargill-nek.-mutatott a nőre meg a kiscsávóra.-Ő a lányom, Jamie.
-Heló!-köszöntem, amivel ez a bemutatkozás számomra le is volt rendezve.
-Szóval te vagy Jamie.-nézett végig rajtam a nő.-Jim már rengeteget mesélt rólad.
-Érdekes. Nekem sosem mesélt magáról.
-Hát mostantól majd fog.-vigyorgott.
-Mi szél hozott titeket?-kérdezte apu Callie-től.
-Be kell mennem a kórházba, Jeff pedig nem akarja, hogy bébiszitter vigyázzon rá.
-Anya, 12 vagyok!-mondta a kisgyerek.
-Én nem érek rá, de szerintem Jamie szívesen vigyázna rá.-mutatott rám apu.
-Perszeee, még mit nem! Nem érek rá!
-Legalább megvan a napi programod.
-A mai napi programom filmnézés volt, egy csomó akciófilmmel és a DVD-mmel, egy nagy extra sajtos, sonkás pizza kíséretében, nem pedig gyerekvigyázás.
-Óránként 25 dolcsi.-mondta apu és a kezét nyújtotta.
-Oké, megegyeztünk.-mondtam, majd megráztam a kezét.-Na gyere, öcsi!

2014. június 27., péntek

Prológus



Hy!
A nevem Jamie Longworth.
Az apukámmal éltem Chicagóban, de Floridába költöztünk június közepén.
Anyu a születésemkor elhagyott minket, szóval ketten maradtunk apuval.
Szeretem őt, és imádtam Chicagót, de Florida télen is napos, szóval mindkettőnk számára jó döntés volt.
Itt kezdődik az életem következő fejezete...