1/2. fejezet

Nem volt olyan vészes

Miután hazaértünk, Jeff-fel megnéztük a kedvenc filmemet, ami neki is tetszett. A filmnézés közben rendeltünk egy extra sajtos, sonkás pizzát is. 
-Tudod, szerintem apád bele van zúgva anyámba.-mondta egyszer csak.
-Az kizárt!-tiltakoztam.
-Pedig szerintem igen. Anyád nem örülne neki.
-Tudod...anyukám a születésem után elhagyott minket. Megszülettem, és amint kiengedték a kórházból lepasszolt apának.
-Az gáz. Az apám tavaly hagyott el minket.
-Ezek szerint most mindketten csonka családban élünk.
-Ja. Amúgy nem megyünk le a partra?-kérdezte.
-De van még nálunk egy pár doboz pizza, ami csak arra vár, hogy megegyük.
-Hozzuk azt is.
-Oké, összepakolok és mehetünk is.
Jeff betette a pizzát egy dobozba, amíg én összeszedtem a fürdőcuccomat meg egy pár holmit, ami a strandoláshoz kell. Utána elmentünk hozzájuk, hogy ő is összeszedjen pár holmit, majd lementünk a strandra. Kerestünk egy árnyékos helyet.
-Még sosem láttam az óceánt.-mondtam.
-Komolyan?-nézett rám Jeff tátott szájjal.
-Tényleg nem! Sosem hagytam el idáig Chicagot.
-Hihetetlen vagy! Addig nem éltél, amíg nem láttad az óceánt. Burokban nőttél fel?
-Mondhatjuk. Apu a széltől igyekszik megvédeni.
-Akkor vaduljunk, mert nagyjából anyu is ilyen. Csak ő nem zsaru, hanem ápolónő.
-Akkor egy napra elszabadultunk a szülőktől.
-Irány a víz!
-Oké!
Egyszerre futottunk a víz felé. Olyan felszabadultnak éreztem magam, ahogy eddig még sosem. Furcsa, de most először éreztem azt, hogy élek. Fantasztikus volt, ahogy Jeff-fel fröcsköltük egymást a meleg nyári napsütésben, ahogy kötöttségek nélkül pizzát ettünk a strandon, fagyiztunk, vagy csak simán ültünk a törülközőnkön.  Végre, egyszer mindketten azt tehettük, amit akartunk.

*Jim*

Nagyjából este fél 9 fele érkeztünk el Callie-vel hozzám. Remélem Jamie és Jeff nem nyírták ki egymást, és abban is bízom, hogy a ház még egyben van. A ház sötét volt, csupán azt lehetett látni, hogy a nappalin át kiszűrődik egy halvány fény, ami szerintem a tv lehetett. Amikor beléptünk a házba észrevettük, hogy minden tiszta rend. Ez nem mindig vall Jamie-re, mondjuk volt kitől tanulnia.
-Szerintem a nappaliban lesznek.-mondta Callie és elindult a nappali felé, én pedig követtem.
Amikor beléptünk mindketten meglepődtünk egy kicsit. A tv ment, azonban Jeff és Jamie a kanapén aludtak. 
-Azt hiszem én viszem Jeff-et, mert már késő van.-mondta Callie.
-Oké. Szólj, ha legközelebb is vigyázni kell rá. Szerintem Jamie szívesen vigyázna rá.-ajánlottam fel.
-Szerintem jól elvoltak és valószínűleg Jeff is jobban bírja Jamie-t, mint a bébiszittert.-mosolygott.
Callie felemeltem Jeff-et a kanapéról, majd mosolygott és távoztak.

*Jamie*

A kanapén ébredtem fel másnap reggel. Volt rajtam egy pléd is, amit gondolom apu tett rám, miután Jeff és Callie elmentek. Megtöröltem a szemeimet, majd feltápászkodtam a kanapéról és kimentem a konyhába. Apu a konyhában ült a pult mellett, miközben kávét ivott és a reggeli újságot olvasta.
-Jó reggelt szívem!-köszönt, miközben felnézett az újságból.
-Szia apu!-mondtam, majd adtam neki egy puszit, majd leültem a mellette lévő székre.
-Mit csináltatok tegnap Jeff-fel? Csak mert, amikor Callie-vel megjöttünk fél 9-kor már a kanapén aludtatok, ami azért is furcsa, mert te 11 előtt sosem kerülsz az ágyba.-elmélkedett, miközben mosolygott.
-Megnéztük a "10 napos pasit"-kezdtem, miközben még hülye kis idézőjelet is mutogattam-közbe rendeltünk egy csomó pizzát, de a felét nem ettük meg, tehát Jeff kitalálta, hogy menünk le a partra, szóval összecsomagoltuk a pizzát, lementünk a partra és ketten tartottunk egy pasimentes délutánt. Aztán hazajöttünk, beültünk tv-t nézni és ezek szerint elaludtunk.
-Értem.
-Amúgy volt már olyan, hogy lefeküdtem 11 előtt.
-Mikor?-nézett rám kérdőn.
-Hát......amikor.....öhmm.........tudod......
-Tehát nem volt.
-Kiskoromban aludtam el 11 előtt.
-Jamie, még kiskorodban is annyit sírtál, hogy éjfél előtt lén egyszer nem kerültem ágyba.-mosolygott.-És ez tette azt is, hogy hétvégén csak délben kelek fel.
-Velem együtt.-húztam ki magam.
-Erre te ne legyél büszke!-próbált komoly képet vági, de nem sikerült neki.
-Te is büszke vagy rá. Akkor meg miért aggódjak?-kérdeztem.
-Van benne valami.-töprengett.
-Szeretlek apa!-hajtottam a fejem a vállára.
-Én is szeretlek kincsem.

1/1. fejezet

Kezdet

-UTÁLOM FLORIDÁT!!!-ordítottam a semmibe, amikor reggel fél 6-kor besütött a nap az ablakomon.
Apu kisvártatva betoppant a szobába. Fel volt öltözve, ami annyit jelent, hogy "Nyugi lányom! Apu épp most védi meg a várost a rosszfiúktól!".
-Felébreszted a szomszédokat.-nyögte ki végül.
-Ennyi?!-lepődtem meg.
-Miért mire számítottál?-vágott lepődött képet.
-Mondjuk valami másra.-vontam meg a vállam.
-Nyugi lányom! Apu épp most védi meg a város a rosszfiúktól.-mondta vigyorogva.
-A hálószobámból hogyan?
-Úgy, hogy te szépen visszaalszol, utána meg ha felébredsz, akkor pedig elmész valahova.-mondta, majd leült az ágyam szélére.
-Hogy-hogy valahova?
-Akárhova, ahol nincsenek pasik.
-Apu, 17 vagyok. Mikor akarod, hogy pasizzak? 40 éves koromba?
-Pontosan.-bólogatott.
-Ezt nem hiszem el!
-Jamie, tudod, hogy a legjobbat akarom neked.
-Tudom, de akkor is..... Chicagoban nem engedted meg, mert tele van sikátorokkal meg drogosokkal, meg egyéb zsaruk által veszélyes dologgal.-bólintott.-Ez fel is fogtam. De ez most Florida. Itt meleg van, nincsenek sikátorok és drogos bunkók sem.
-De tele van tengerrel, ami szörfös pasikat jelent, akik önbarnítót használnak.
-Vénlányként öregszem meg!-jelentettem ki.
-Nekem aztán mindegy.-mondta apu.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek.-mondta, majd megöleltük egymást.-Akkor én megyek.
-Menj csak. Majd elfoglalom magam és pasimentes napot tartok.
-Szia!-adott egy puszit, majd elment.
Mivel a nap még fél 7-kor is melegen és vakítóan sütött, ezért megbizonyosodtam arról, hogy a visszaalvás esélytelen. Felöltöztem, majd besurrantam apu szobájába és a kedvenc filmem után kutakodtam. Ha apu Chicagoban felejtette, akkor megfojtom! Átkutattam az egész szobát, sőt még az enyémet is, ráadásul a nappalit, a konyhát, az étkezőt és minden zugot, de sehol sem találtam. Megkerestem a telefont és felhívtam aput.
-Szia kincsem!-szólt bele.
-Hol a film?-tértem egyből a lényegre.
-Milyen film?-kérdezte.
-Tudod te, hogy milyen filmről beszélek.
-Ja, a 10 napos pasiról ugye? 
-Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt. Nos, hol van?
-Lehet, hogy Chicagoban maradt.
-APAAAAAAAAAA! Hogy hagyhattad Chicagoban a kedvenc filmemet?-akadtam ki.
-Csak vicceltem, kislányom!-nevetett.
-Nagyon vicces.-gúnyolódtam.-Elmondod hol van?
-Ha látni akarod a filmet be kell jönnöd hozzám.
-Menjek be a rendőrségre?-kérdeztem.
-Naná.
-Felejtsd el!
-Ha nincs Jamie, akkor nincs DVD!
-Indulok!
Kinyomtam a telefont, kiléptem a házból, bezártam az ajtót és elindultam. Apu 1 héttel ezelőtt megmutatta merre van a rendőrség, de most már csak találgatok, hogy melyik utcában kellene jobbra esetleg balra fordulnom. Végül aztán nagy hamar sikerült odaérnem. Bementem a portára, ahol útbaigazítottak.  Apu egy íróasztal mögött gubbasztott.
-Mizu?-kérdezte mikor odaértem.
-Hol a film, apu? 
-A laborban elemzik, mert vért találtam rajta, amikor be akartam rakni a DVD lejátszóba.
-Hihetetlen vagy.-forgattam a szemeimet.
-Miért nem akarod letölteni az internetről?
-Mert rongyosra néztem már azt a lemezt, és bizonyos helyeken megakad. Megszoktam, hogy megakad, amikor Andi és Ben a fürdőszobában csókolóznak, vagy amikor az estélyen vannak, meg ilyenek. Ha letöltöm, akkor nem biztos, hogy ugyanazokon a helyeken fog e majd megakadni akkor, amikor már százszor végignéztem.
-Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt. Imádom ezt a filmet!-hallottunk egy női hangot.
Egy barna, göndör hajú csaj jött felénk, mellette meg egy 12 éves gyerek. Mi ez itt? Rendőrség vagy gyerekmegőrző?
-Sziasztok!-köszönt apu.
-Hali!-mondta a nő.
-Odaadnád az a filmet, apu?-tértem vissza a kérdésemhez.
-Íróasztal, jobb oldalt, felső fiók.-magyaráztam.
Kihúztam az íróasztal fiókját, ahonnan ki is vettem a DVD-t. Visszatoltam a fiókot és már indulni is akartam, amikor apu megállított.
-Maradj csak itt egy picit.
-De minek,
-Mert be akarlak mutatni Callie és Jeff Cargill-nek.-mutatott a nőre meg a kiscsávóra.-Ő a lányom, Jamie.
-Heló!-köszöntem, amivel ez a bemutatkozás számomra le is volt rendezve.
-Szóval te vagy Jamie.-nézett végig rajtam a nő.-Jim már rengeteget mesélt rólad.
-Érdekes. Nekem sosem mesélt magáról.
-Hát mostantól majd fog.-vigyorgott.
-Mi szél hozott titeket?-kérdezte apu Callie-től.
-Be kell mennem a kórházba, Jeff pedig nem akarja, hogy bébiszitter vigyázzon rá.
-Anya, 12 vagyok!-mondta a kisgyerek.
-Én nem érek rá, de szerintem Jamie szívesen vigyázna rá.-mutatott rám apu.
-Perszeee, még mit nem! Nem érek rá!
-Legalább megvan a napi programod.
-A mai napi programom filmnézés volt, egy csomó akciófilmmel és a DVD-mmel, egy nagy extra sajtos, sonkás pizza kíséretében, nem pedig gyerekvigyázás.
-Óránként 25 dolcsi.-mondta apu és a kezét nyújtotta.
-Oké, megegyeztünk.-mondtam, majd megráztam a kezét.-Na gyere, öcsi!

Prológus

Hy!
A nevem Jamie Longworth.
Az apukámmal éltem Chicagóban, de Floridába költöztünk június közepén.
Anyu a születésemkor elhagyott minket, szóval ketten maradtunk apuval.
Szeretem őt, és imádtam Chicagót, de Florida télen is napos, szóval mindkettőnk számára jó döntés volt.
Itt kezdődik az életem következő fejezete...